Weboldalunk a jobb használhatóság érdekében sütiket alkalmaz.  Szolgáltatásaink használatával Ön beleegyezik a sütik alkalmazásába.

A "Ház" története

Ranolder püspök alapítólevelének megfelelően, a főváros által biztosított 300 négyszögöles telken 1875-ben készült el az "anyaépület", a Vendel és Gyep utcák sarkán (1874-ig: Wendelingasse, Weisengasse, ma Thaly Kálmán utca), homlokzata a Gyep utcára nézett.

Az egyemeletes zöld épületben kisdedóvó, háromosztályos elemi iskola, egy munkaosztály és egy kicsinyke internátus kapott helyet. A négy tanterem a földszinten, a kápolna, a nővérek lakásai és a tucatnyi gyermek elhelyezését szolgáló háló az emeleten helyezkedett el. A következő években egymás után nyíltak meg az elemi iskola IV., V., VI. osztályai, illetve a felsõbb népiskola I-II. osztályai. Érhetõ tehát, hogy az épület kezdett kicsinek bizonyulni. 

Az épület bővítését egy újabb adomány tette lehetővé. Röck Szilárd (1799-1888), aki teljes vagyonát jótékony célokra fordította, 50 ezer koronát hagyott végrendeletében az intézetre, melybõl 1890-ben az anyaépületre második emelet, és egy rövidebb oldalszárny épült. Ekkor már nyolc tanterem volt a házban, s az internátus több mint száz főt fogadott be a második emeleti hálótermekben. A polgári leányiskola megnyitását a főváros 32 ezer koronás hozzájárulásával 1892-ben megépített kétemeletes, jobboldali szárnyépület tette lehetővé, melyhez újabb telkeket is biztosított a főváros. A mai Balázs Béla (akkor Ranolder) utcai szárnyban kaptak helyet a polgári iskola négy osztályán kívül az internátus nappali termei, két hálóterem és az ebédlők.

Az 1893-ban megindult tanítónőképzés újabb bővítést tett szükségessé. 1897-ben Budapest Székesfőváros tanácsa húsz évre évi hétezer koronát szavazott meg az intézet építési költségeire. Még ebben az évben elkészült a Vendel utcai szárny (Kauser József műépítész tervei szerint), ahol az első emeleten a tanítóképző tantermei, a földszinten és a második emeleten a nővér-jelöltek nappali- és hálótermei, az alagsorban pedig a tornaterem és az ebédlő nyert elhelyezést. Ekkor készült el a jellegzetes - ma már csak fényképeken látható - téglakerítés is, és alakult ki a nyáron játszótérként, télen korcsolyapályaként szolgáló udvar.

Az épület 85 helyiségével Budapest egyik legnagyobb iskolaépülete lett, amelynek belső kialakítására is nagy gondot fordítottak:
"A tantermek egyenlő nagyságúak, mindegyik 8,5 m hosszú, 6 m széles, 4,5 m magas. Három nagy ablak 1,35 m szélességben, 2,8 m magasságban, fölérnek egészen a mennyezetig...A fűtésre cserép- és vaskályhák szolgálnak, melyeket a folyosóról kell fűteni. Világítás czéljából a tantermek mindegyike hat Auer-féle gázlámpával van ellátva...Ezen kívül, ha kell, kézi kőolajlámpák is vehetők igénybe...A ruhafogasokat a zárt folyosókon helyezték el. A padok a gyermekek nagyságához vannak szabva, a képezdei II., III., és IV. éves növendékek asztalok mellett, székeken ülnek. A fekete táblák a falra vannak erősítve s csigákon föl- és letolhatók...A szertár minden szükséges fizikai s vegytani eszközzel föl van szerelve... Az épület folyosóit s termeit szobrok és képek díszítik, melyek izléssel vannak megválogatva... Hála és köszönet illeti azokat, akik ezt létesítették... az intézmény három nagy jótevőjét: Ranolder János püspököt, Röck Szilárdot s budapest székesfőváros törvényhatóságát." (A Ranolder Intézet Évi Értesítője, 1900/01. 17-19.)

1900-ban az intézet házi kápolnájának átépítésére, bővítésére került sor, amelynek eredményeképpen immár négyszáz gyermek fért el benne. A főszárny első emeletén elhelyezkedő gótikus stílusú építményt Lohr Ferenc festőművész freskói díszitették. Az óvóda is ekkor kapott külön épületet a ma is látható Gyep utca 38. szám alatti földszintes házban, hiszen az ekkor már jóval több mint kétszáz kisgyermek zavarta a "nagyok" tanulását.

A Ferencváros népességének rohamos szaporodása, illetve az intézet növekvő hírneve maga után vonta a tanulók számának további emelkedését, így 1907-ben nagyobb építkezések kezdődtek, amelyeknek anyagi forrásait egy ismeretlenséget kérő adományozó teremtette meg. Ekkor épült fel a háromemeletes udvari keresztszárny, amelynek földszintjén és első két emeletén az internátus nappali szobái, valamint zongoraszobák helyezkedtek el, míg a harmadik emeletre a rajzterem került.

1908-ban a Gyep utca 36. szám alatti telken (egy nyár alatt!) felépült a kétemeletes polgári leányiskola (ma óvoda működik benne). Az épületben nyolc tanterem, tornaszoba, tanáriszoba, könyvtár és szertár létesült. Még ebben az évben elkészült a főépület Gyep utcai részének homlokvonalán emelt kétemeletes toldaléképület is. Az épületeket Salkovits Károly mûépítész, királyi főmérnök tervezte. A korabeli leírás szerint: 

"Az építményeknél különös gondot kellett fordítanunk arra, hogy egyrészt a már meglevő anyaépülettel alaprajzilag összhangban legyenek, másrészt pedig, hogy az egyszerű alaprajzi elrendezés mellett a kor igényeinek, az egészség követelményeinek is megfelelhessenek, a legkisebb részletekig, nem hagyván azonban figyelmen kívül, hogy az esztetika iránti igények is kielégíttessenek.
Ezek figyelemmeltartása mellett épült meg a háromemeletes udvari rész és a kétemeletes polgári leányiskola. Mindkettőnek homlokzata középkori góth ízlésű stílusban, a Németország északi részében dívó s ma már nálunk is meghonosodott színtéglával való kivitelben. Ezen kiképzési mód nemcsak a szépészeti igényeket elégíti ki, hanem egyszerűségével és komolyságával egyben kifejezni kívánja azt a célt is melyet az épület szolgálni kíván. A formák bár középkoriak, mégis különbözõ csoportosításaikban mindig újat mutatnak és ép ezért a szemlélőre a szép és kellemes érzetét gyakorolják, melyet még fokozni kívántunk azzal, hogy a háromemeletes udvari épület ablakaiban rácsot alkalmaztunk, virágok elhelyezhetése céljából. A kétemeletes utcai toldás külsõ homlokzata megegyezik az anyaépület homlokzatával, renaissance formákat tüntet föl." (Ranolder Intézet Évi Értesítõje 1910/11. 25.)

Az ekkor végeredményben mai formáját elnyerő épületegyüttes nemcsak külső megjelenését tekintve emelkedett ki földszintes környezetéből, hanem belsõ felszereltségével, korszerűségével is. 

"A tantermek fölszerelése teljesen modern. Úgy ennél, mint már az építésnél is, az esztetikai és célszerűségi mellett, fõleg egészségi szempontok vezettek. A padozatot itt is, mint az új internátusi épületben betonalapra fektetett Walton-féle linóleum borítja: a széleken félkörben fölhajtva fut össze az oldalfalakkal, így a porképződés teljesen megakadályozható. A falak alsó része zománcos olajfestékkel van mázolva, a termekben úgy, mint a zárt folyosókon és lépcsőházakban, ugyancsak nagyobb tisztaság céljából. A nagyméretű ablakok, mint a többi épületekben is, Pick-féle szellőztetővel ellátottak; fűtésre a legjobb rendszerű Meidinger-kályhák szolgálnak, vízmedencével ellátva, hogy a termek levegője kellõ páratartalmú legyen. Világításul a mennyezetre erősített legújabb rendszerű izzó-gázlámpák vannak alkalmazva, melyek erős s a szemre jótékonyan ható felső világítást adnak. A polgári iskolában a régi disztanciájú padok helyett az összes termekben a "Zahn" féle, kétüléses, disztanciájú padokat szereztük be. ... a háromemeletes udvari részben 100 m2 alapterületű és 400 m3 űrtartalmú, a kétemeletes polgári leányiskolában pedig 72 m2 és 300 m3 űrtartalmú termek vannak." (Ranolder Intézet Évi Értesítője, 1908/09. 5., 1910/11. 26.)

A főépület is gyarapodott, elkészült a végre megfelelő méretű díszterem is:

"...a növendékek számának megfelelõ dísztermet létesíthettünk, állandó színpaddal fölszerelve, az ünnepségek s színielőadások megtartására. A hatalmas méretű teremben fogadják az internátus növendékei kéthetenként látogatóikat. A színpad készítését a Magyar Színkör szakemberei vállalták el s a díszleteket a velük összekötésben álló "Burghart és Kéri" cég festette... a díszletek a következők: parasztszoba, polgárszoba, rokokó szalon, gótikus terem, római oszlopos templom külseje, erdő, falu, város, sziklás vidék, déli növényzetű lugas..." (Ranolder Intézet Évi Értesítõje, 1908/09. 6.)

Az immár egységes, négyszárnyú főépület használata ezekben az években a következőképpen alakult: a második emeletet teljes egészében az internátus helyiségei foglalták el: hálótermek, mosdók, ruhatárak, zongoraszobák. Mivel az internátusban laktak a tanítóképzősök mellett a polgári iskolások is (számuk összesen évről-évre 150-180 fõ között ingadozott), érthető hogy az udvari keresztszárny alsó három szintje is e célt szolgálta nappali szobákkal, mosdókkal, zongorahelyiségekkel. Az anyaépület első emeletén a kápolna, a könyvtár helyezkedett el és a nővérlakások, míg a földszinten az elemi iskola hat osztálya kapott termeket. A Vendel utcai szárny első emeletén a tanítóképző tantermei, a tanári szoba és a szertárak kaptak helyet, a földszinten pedig a már említett díszterem. A szemközti szárny földszintjén a nővérjelöltek nappali és hálótermei voltak megtalálhatók. Az alagsorban kaptak helyet az ebédlők (külön nővér-, nővérjelölt-, és növendék-ebédlő), konyhák, éléskamrák, mosó-, szárító-, és vasalóhelyiségek, illetve a díszterem alatti részen a tornaterem.

A hatalmas, környezetének képét meghatározó, korszerű épületegyüttes hosszú ideig csak belső átalakításokon, korszerűsítéseken esett át. Így 1911-ben kémiai és fizikai laboratórium és előadóterem, 1914-ben természetrajzi gyakorló, 1915-ben osztálykönyvtárak, 1926-ban megnagyobbított (földszinti) tornaterem létesült. Folyamatosan változott az internátusi rész is, a kor szinvonalát meghaladó berendezését jelzik a kád- és zuhanyfürdők, a nappali szobákban található rádiókészülékek, és az orvosi rendelő. 1930-ban nagyobb tatarozásokra, felújításokra került sor. Ekkor vezették be a központi fűtést, s újították fel Megyer-Meyer Antal képzőművészeti fõiskolai tanár tervei szerint az intézet kápolnáját. Ezen év szeptemberében készült el az óvoda új épülete a Viola utca 33. szám alatt, a polgári iskola kertje mögötti telken.

Az egykori Klára gyermekotthon Vendel utca 3. szám alatti épületében 1937-ben megnyílt a Ranolder Intézet "Klára" Ipari Leányközépiskolája. Növendékeinek egy része az anyaintézet internátusában lakott, s a két udvart, kertet a tanulók együtt használták, köztük az 1940-ben épült teniszpályát.

A háború kezdetben csak távoli fenyegetés volt: a növendékek ebédlőinek óvóhelyekké alakítása (1939-ben) jelezte először a tragédia közeledtét. A hadiesemények miatt alig hat hónapra rövidült (novembertõl áprilisig tartó) 1943-44-es tanévet követően 1945. január 3-án déli egy órakor bombatalálat érte az épület Thaly Kálmán utcai szárnyát. Szerencsére senki sem sérült meg, még az épületbe korábban beszállított menekültek, sebesültek sem, de az épületrész a kápolnával, tornateremmel együtt hatalmas kárt szenvedett; a falak ledőltek, a födémek leszakadtak. Január 18-án, Pest felszabadulásakor rögtön megindult a romok eltakarítása, az újjáépítés. A papírral "beüvegezett" ablakok mögött két műszakban folyt a tanítás, s közben műsoros estek, színdarabok bevételeiből, illetve az Újjáépítési Alapból - összesen mintegy 140 ezer forint értékben - felvett kölcsön révén sikerült 1948-ig a lebombázott rész második emeletét és földszintjét rendbe hozni, újjáépíteni; a kápolna pedig ideiglenesen az udvari keresztszárny első emeletén kapott helyet.

Az 1948. évi XXXIII. törvénycikk kimondta a nem kizárólag egyházi célokat szolgáló tanintézetek államosítását. Országszerte több mint hatezer egyházi iskola került állami tulajdonba, köztük a Ranolder Intézet is. A törvény értelmében az államosítást végrehajtó "ötös bizottság" állami általános iskola céljára birtokba vette a polgári iskola épületét, s az Ipari Minisztérium kapta meg a Klára Intézet épületét. A főépület esetében hosszas tárgyalások eredményeképpen megosztás jött létre. Ennek értelmében az Irgalmas Nővérek kezelésében maradt, hozzávetőleg az épület fele, szintenként eltérő megosztással, leválasztással. Az állami tulajdonba (a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium kezelésébe) kerülő részben a szintén tekintélyes múltú, ámde eddig önálló épülettel nem rendelkezõ VII. kerületi Állami Tanítónõképző nyert elhelyezést. A megosztás azonban nem bizonyult tartósnak: az úgynevezett "kettes bizottság" felülbírálta a korábbi javaslatot, és a teljes épületegyüttes államosítását javasolta, mely 1950-ben formálisan is véglegessé vált. Az immár IX. kerületi Állami Tanítóképző (egy évig Pedagógiai Gimnázium) a Thaly utcai és Vendel utcai szárnyakat használta, tehát nagyjából az épület felét. A másik két szárnyban meglehetõsen sűrűn változott a funkció: az 1949-50 es tanévben szakérettségis kollégium, 1950-51-es tanévben ipari és közgazdasági leány diákotthon, az 1951-52-es évben ipari fiú diákotthon működött itt, részben bolgár növendékekkel. Ez a rész a továbbiakban is fővárosi fiúkollégiumként mûködött, Táncsics Mihály, majd Czóbel Ernő Kollégium néven, egészen 1986-ig.

Természetesen a Tanítóképző használatában álló részeken is történtek kisebb átalakítások, amelyek eredményeképpen például a második emeleti (meglehetõsen nagyméretű) egykori internátusi hálókból tantermek lettek; vagy a földszinti gyakorló iskolai tanteremből fizika előadó. Már a gimnáziumi korszakban, az úgynevezett "5+1"-es képzés bevezetésével párhuzamosan, a hatvanas évek elején alakították ki az egykori alagsori kamrából a szakrajz termet, a mosó-, vasaló. és szárítóhelyiségekből a tanulói műhelyeket és a második emeleten pedig a varrószobát.

Az épület átépítésére többször készültek átfogó tervek, de legtöbbször csak kisebb átalakítások, renoválások valósultak meg. 1959 és 1961 között került sor a Vendel és Thaly Kálmán utcai homlokzat külső tatarozására, felújítására; a külső kerítés rendbehozására (s a még álló Thaly utcai fõkapu megszüntetésére), az udvart megosztó téglakerítés elbontására. (A munkálatok félmillió forintba kerültek.) 1969-től némileg nagyobb belső átalakítások indultak meg (majdnem 3 millió Ft összegben), amelyek elsősorban a Thaly Kálmán utcai szárny földszintjét érintették: ekkor jött létre a biológia előadó a szertár helyén; a fizika-kémia előadó egy tanterem helyén; s ekkor kapott a földszinti tornaterem is megfelelő méretű öltöző és zuhanyzó helyiségeket. Az iskola vezetése már 1962-ben kezdeményezte az udvar rendbehozását, de csak 1975-ben készült el a sportudvar, a Közmű- és Mélyépítõ Vállalat segítségével. 1972-ben újabb kisebb átalakítás történt: a patinás Fáy Gimnázium szakközépiskolává alakítása miatt a IX. kerületi Dolgozók Gimnáziuma épületünkben kapott irodákat, és azóta is közösen használunk számos tantermet. A nyolcvanas évek elején a megürült hivatalsegédi lakás helyén megnyílt a régen várt iskolai büfé.

Az egyre korosabb, folyamatosan romló állagú épület átépítésére, teljes felújítására többször készültek átfogó tervek. Ezek közül említést érdemel egy 1976-ból származó tervtanulmány, amely az udvari keresztszárny és a Thaly-szárny lebontását tervezi, és az utóbbi helyére egy beton, üveg, lapostetős épületet emelne. Szerencsére ez a terv nem valósult meg (valószínűleg közel 40 milliós költségei miatt), bár voltak jó oldalai is: ilyen volt a Balázs Béla utcába tervezett uszodával egybeépített tornaterem.

Az épület teljes (immár a kollégiumi szárnyakat is érintő) átépítése hosszas tervező, egyeztető munka után 1985-ben indult meg, Fehér András építészmérnöknek - az épületet, s a százéves fákat megőrizni kívánó - tervei alapján. A kollégium kiköltözése után először ezekben a szárnyakban történt meg az átépítés, a tantermek kialakítása. Ezek elkészültekor a gimnázium és a (többször változó) építők "helyet cseréltek", és a munka a Vendel-Thaly szárnyon folyt tovább. A tervezetthez képest némileg elhúzódó és jelentősen drágábban (közel 100 millió forint) megvalósuló átépítés alatt a gimnázium folyamatosan, de nem zavartalanul működött: hiszen nem voltak szaktantermeink, szertáraink, tornatermünk, udvarunk, ebédlőnk, és akkor még nem beszéltünk az állandó zajról. A tervek az építés során némileg módosultak, néhányszor a gimnázium szakmai kezdeményezésére, többször pedig anyagi okok miatt.

Az 1989/90-es tanév elején vehettük birtokba az egész épületegyüttest, amelyben immár húsz osztály számára van hely, minden tantárgy szakelőadót, labort kapott; nyelvi kabinetek, audió-vizuális stúdió, könyvtár, tanári dolgozószobák segítik az oktatás eredményességét; nem beszélve a Kodály-teremről, klubhelyiségrõl, büféről, ebédlőről. Sajnos tornaterem nem épült a házba, a testnevelés oktatása, szakosztályaink tevékenysége a Vendel utcai, önkormányzati tulajdonú, 1990-ben elkészült tornacsarnokban zajlik.

Bánhegyesi Zoltán

Leövey Klára Gimnázium
1096 Budapest, Vendel u. 1. 
OM: 035235 
☎ +36-1-215-9590
Fax: +36-1-219-0635/102
✉ lkg@leovey.hu

GTranslate

Hungarian English Finnish French German Portuguese Russian Spanish