Az előzetes felvételi rangsorok megjelenése után, március közepe táján lehetőség nyílik a tanulói adatlapok módosítására. Érdemes-e, kell-e ezzel foglalkozni? Növelhetjük-e így esélyeinket? Megpróbálunk segíteni.
Nem! Mégis? Kell!
A – lentebb részletesen ismertetett – felvételi algoritmus működési módja, illetve a felvételi eljárás (jog)szabályai alapján három fő eset különíthető el.
Amikor nem érdemes módosítani: ha kedvenc iskolánkban – látszólag – esélytelennek tűnünk.
Tapasztalataink szerint a szülők/jelentkezők egy része ilyenkor a bizonytalanabbnak ítélt iskolákat/tagozatokat hátrébb, míg a biztosnak tűnő lehetőségeket előrébb sorolja. Ez a döntés – a későbbiekben részletesen megindokoljuk – nem célszerű; mind a jelentkezőknek, mind az iskoláknak egyértelműen hátrányos.
Itt most csak egy rövid magyarázat: ha a biztos lehetőséget teszik az első helyre, akkor éppen annak az esélyét zárják ki, hogy a bizonytalan lehetőséget a rendszer kipróbálja, tehát az esetleg valóra válhasson. Viszont, ha a bizonytalan helyzet marad az első helyen, akkor azt az algoritmus kipróbálja – akár sikerülhet is :-) –, vagy – a rosszabb esetben – a biztos második helyre veszik föl a tanulót.
Amikor módosítani érdemes: ha időközben megváltoztak szándékaink.
A szülők, a felvételizők természetesen igyekeztek megalapozottan dönteni: nyílt napokon vettek részt, felvételi tájékoztatókat tanulmányoztak, ismerősöktől érdeklődtek… Azonban felvételi eljárás hosszú: a lapok beadása óta eltelt hetek/hónapok alatt érhették a felvételizőket korábbi tapasztalataikkal homlokegyenest ellentétes benyomások is. Ha ezek alapján úgy gondolják, hogy az iskolák/tagozatok korábban megadott sorrendje immár nem tükrözi valódi vágyaikat, akkor módosítsanak a tanulói adatlapon!
Amikor módosítani kell: ha valamit hiba történt a jelentkezésnél.
Például – így vagy úgy – olyan tagozat neve/kódja került a jelentkezési lapra, ahol egyáltalán nem szeretnénk tanulni (vagy ami esetleg nincs is az iskolában). Vagy fordítva: éppen a leginkább kívánt tagozat maradt le a lapról – amit közösen észrevettünk, a nálunk lévő jelentkezési lapon javítottuk is – de ettől még a KIFIR számítógépe nem fog tudni róla… :-( Ezen esetekben muszáj módosító adatlapot beküldeni!
A felvételi algoritmus
A magyar középiskolai felvételi rendszer az ún. késleltetett elfogadási algoritmust (Gale-Shapley algoritmus) használja, ami 2012-ben 
közgazdasági Nobel-díjat hozott megalkotóinak, továbbfejlesztőinek.
Az algoritmus sikerének titka, hogy mindig igazságos párosítást eredményez, azaz olyan módon kapcsolja össze a jelentkezőket az iskolákkal (vagy a párkereső fiúkat a lányokkal, az üzletfeleket kereső eladókat a vevőkkel, donorokat a szervekre váró betegekkel), hogy mindenki a számára elérhető legjobb partnert kapja. Az algoritmus nagyon hatékony: nem véletlen, hogy ezt az eljárást alkalmazzák 1952 (!) óta az USA-ban a kórházi gyakornokok elhelyezésére, a spanyol felsőoktatási felvételi során, a New York-i, bostoni középiskolákban.
A Gale-Shapley algoritmus lényege az alábbi lépésekben foglalható össze.
- A felvételi eljárás során a jelentkezők az általuk elsőnek megjelölt helyre, de csak "ceruzásan" kerülnek felvételre, és a nevüket bármikor „kiradírozhatjuk”, ha náluk jobb jelentkező szeretne arra a tagozat bekerülni, és így túllépnénk az adott keretszámot.
- A kiradírozott jelentkező esetében ekkor a jelentkezési listájáról elővesszük a következő iskolát/tagozatot és ott próbálkozunk, persze így esetleg kiütve egy ott ceruzával beírt jelentkezőt.
- Ez így megy (ismétlődik) mindaddig, amíg mindenki felvételt nyer, vagy ha a fel nem vett jelentkezők listájáról elfogynak a megjelölt, „kipróbálható” iskolák, tagozatok.
Matematikailag bizonyítható (lásd lentebb), hogy ez az algoritmus
- igazságos (avagy Gale és Shapley szóhasználatával stabil), tehát egy diák jelentkezése visszautasításának oka kizárólag az lehet, hogy az adott tagozat létszámkeretét a diáknál jobb jelentkezőkkel töltötték fel,
- az „őszinte” (tehát az iskolákat/tagozatokat valódi vágyaik szerint rangsoroló) diákok számára optimális megoldást ad (Al Roth – a másik Nobel díjas - bebizonyította, hogy a diákoknak ebben az eljárásban mindig megéri a valódi preferenciáikat megadni, ugyanis ha – „taktikai” okokból - más sorrendet adnak meg a jelentkezési lapjukon, akkor lehetetlenné válik, hogy egy számukra kedvezőbb helyre vegyék fel őket).
A matematikai részletek iránt érdeklődők számára alábbi tanulmányokat ajánljuk:
- Kóczy Á. László: A magyarországi felvételi rendszerek sajátosságai
- Kóczy Á. László: Központi felvételi rendszerek. Taktikázás és stabilitás